Beregdaróc

Településtörténete: A honfoglalás időszakára benépesült kis falvak lakói - Sid, Csonkás, Kirva - a tatárjárást követően választották ki a maguk számára a Tibériás patak által körülölelt, erdőkkel szegélyezett, biztonságosnak tűnő helyet, a későbbi Beregdarócot. A szakirodalom az Árpád-kori darócokat királyi vadfogóknak tartja. Valószínű, hogy innen ered a falu neve is, mivel ez a terület a kezdetektől királyi birtok volt. Az oklevelek 1284-ben említik elsőízben Drauch néven. Az első birtokosok a Gutkeled nemzetségből származó Daróci és Váradi családok voltak. A történeti forrásoktól eltérően a helyi névmagyarázat a falu nevét a daru szóból eredezteti, mivel volt idő, mikor igen sok daru élt ezen a vidéken. Az 1400-as években már annyi irtás volt a falut körülölelő erdőkben, hogy új telkeket lehetett kijelölni. Az ekkor átalakított Árpád-kori templom köré szerveződött a mai falu magva. A 18. századtól a Gulácsi, majd a Lónyay család birtokába került a település. A nagybirtokok felaprózódását az első világháborút követően a birtokos családok eladósodása gyorsította fel.
Népcsoportok: 2001-ben a település lakosságának 83%-a magyar, 17%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.
Nevezetességei: Református temploma - a 14. század-ban épült gótikus stílusban, Dédai erdő - Természetvédelmi Terület, Nyírjes tó - Természetvédelmi Terület.
Turisztikai látványosság: műemlék református templom, Dagadó-láp természeti különlegesség, görög katolikus templom, Szövőszék, Horgásztó, Tájház
Helyi termékek és szolgáltatások: Hét csillag üdülőpözpont és konferenciaterem