Jánd

Településtörténete: A község neve 1217-ben, egy poroszló nevében tűnik fel. Más következtetés szerint az egyházi latin eredetű János személynevünk Ján-tövének –d kicsinyítő képzős formája alkotja a nevet. A puszta személynévből való földrajzi névadás, a falu 12-13. századi megalapítására utal. A tatárjárás után 1291-ben megbomlott Borsova megye területi egysége. A Tiszától nyugatra eső részét Szabolcs megyéhez csatolták, míg a Tiszától keletre eső nagyobb hányada Bereg megye néven vált önállóvá és ismertté. A település fejlődését a Tisza folyó előnyösen, de néha hátrányosan is befolyásolta évszázadokon keresztül. A még szabályozatlan Tisza áradásai miatt a falu bővelkedett fában, szénában, gyümölcsben, halban. Ugyanakkor a folyó romboló és építő munkája állandó mozgásban tartotta a település lakosságát. Szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A panyolai tölgyfa építmény feltárása bizonyította e szájhagyomány valódiságát. A Beregi-Tiszaháton megülő, eredetileg egyutcás útifalu csak a XIX. század közepén kezdett terjeszkedni a folyó felé, az újabb részei pedig a Tiszával ellentétes oldalon alakultak ki. A soros elrendezésű szalagtelkeken 336 lakásban 1103 lakos élt. A régebben jellemző favázas, sövényfalas házak sokszor két család számára épültek. A faluban az utcavonallal párhuzamosan néhány széles csűr még látható. Az 1651 hektáros községben a lakók leginkább szántóföldi kultúrákkal és állattenyésztéssel foglalkoznak. Viszonylag sok „nemtudom szilva” terem, a fölöslegből a helyi szeszfőzdében pálinkát főznek. Jánd 1979-ben vált le Vásárosnaménytól és lett önálló tanácsú község, 1990-től saját önkormányzata van.
Nevezetességei: Református templom, Millenniumi emlékmű, I-II. világháborús emlékmű, Falumúzeum – népi építésű, fatornácos lakóházban.
Turisztikai látványosság: Református templom, Millenniumi emlékmű, I-II. világháborús emlékmű, Falumúzeum – népi építésű, fatornácos lakóházban, Tisza part
Közművelődés: Általános iskola
Helyi termékek és szolgáltatások: Tisza-part