Nyírlövő

Településtörténete: Eredetileg egyutcás útifalu. Fő utcája, a Kossuth utca nyugat-kelet irányú. A XIX. század végétől a falu dél felé terjeszkedett, a szomszédos Lövőpetri felé, ekkor épült be a Bákai út. Lövő első említése a váradi regestrumban 1220-ból származik. Az idevaló Márk poroszló (pristaldus Marco de Luveu vagy Luueu) nevében tűnik fel először a falu neve. Lövő ekkor a borsovai határ-várispánság kötelékébe tartozott. A XIII. század-ban már kisnemesi falu volt, az e helyről elnevezett Lővey család bírta. A család leszármazottai itt éltek és birtokosok voltak még a XIX. század-ban is. A környéken a középkor folyamán több Lövő helységnév is előfordult, és a szakirodalom néhol egymásnak ellentmondóan azonosítja ezek elhelyezkedését és köti hozzájuk a különböző említéseket. (Lövő déli szomszédja, Lövőpetri nem tartozik közéjük, hiszen a középkorban csak Petri volt a neve, a mi falunk közelségével kapcsolatos Lövő előtagot, mely Pócspetritől való megkülönböztetésére szolgál, csak az újkorban nyerte.) A XIII. század-ban már állt itt, Lövő közelében egy másik, Váras jelzővel illetett Lövő is, amelynek nevét a XIX. század-ban még a Földvár határnév őrizte. Ez a település 1347-ben még állott, mára Pap határába olvadt be. Ugyanaz az oklevél említ egy harmadik Lövőt is, amelynek Csobok- (vagy Csobod-) Lövő (Chobokleueu) a neve és az oklevél szerint Váraslövővel(?) és Zsurkkal érintkezett (‚Csobodlövő mára Tiszabezdéd határába olvadt bele, mint Csobai hegy). A XV. század-ban a Lővey család bírta mind a három Lövőt, s a birtoklás zavartalan maradt a XVIII. század végéig. 1325-ben említik elsőízben Tamás fia Péter Lövőbe való nemest (Petrus filius Thome de Luev), aki peres ügyben volt kiküldött (1325, 1332) és Veresmart ügyében tanúskodott (1329. Petrus filius Thome de Lveu). Testvéreivel, Istvánnal (Stephanus filius Thome de Luueu), Lászlóval és Benedekkel 1327-ben együttesen tiltakoztak az ellen, hogy a Gutkeled nembeli Keled fia István fiai a Lövővel szomszédos Tatártelke birtokot idegeneknek adják el. A három Lövő emléke élt még a XVI. század végén is. Egy tanúvallatás során 1586-ban elmondották: „Ezek a Városlövetek is három Lövőt birnak, egyik Csomoklevő, most ott vagyunk, a harmadik Gyümölcsöslevő, ezek pedig a három Levők Szabolcs megyében vagynak.” A Lővey család pereskedése és osztozkodása során számos határnév bukkant fel a XVI-XVIII. század folyamán is. A XVI. század közepén Gyümölcsöslövő praedium, azaz puszta volt; ez a helység mára Pap határába olvadt be. A XVIII. század-ban már néhány más birtokos neve is feltűnt itt (Gerzon és Tömösváry család), de az alapító család még mindig a falu legnagyobb részét bírta. A század második felében 318 lélek lakta Lövőt, és a falu 42 házból állt. Az 1895. évi helységnévtár adatai sokban megegyeznek az 1877-essel (református anyaegyház, Kopács-Apáti római katolikus és Bács-Aranyos görög katolikus leányegyháza, nyíregyházi törvényszék, kisvárdai járásbíróság és adóhivatal, utolsó postája Kisvárdán).
Nevezetességei: Három kúria állt a faluban, régi templom tornya két szép haranggal megékesítve, népi építészet jeles emléke