Márokpapi

Településtörténete: Két falu (Márok és Márokpapi) egyesüléseként jött létre 1941-ben. Történelem 1299 táján határpontokul említtetnek Papi és Fejércse közt. Az 1341 - 1346 között, határvillongási perben előjön Márok birtoklásául Kisvárdai László fia, János, míg a szomszéd Surányt János, Tamás fia bírta; 1346-ban az ügy elintézése végett megjelent Váradról Jakab Káptalanbeli pap s a nemesek közül Lukács és Tamás deák, azonban Surányi János elmaradván, a bíróság eloszlott eredménytelenül. Márok helységben már a XIII. században volt lelkészség és Anna tiszteletére emelt szentegyház; az 1333. évi pápai tizedek lajstromában említik, hogy papja a pápa részére évenként öt garast fizetett adóul; a szomszéd Papi helység e nevét a tarpai papoktól vette, kik azt akkor, midőn ott a Pál-rendiek és az aurániai perjelség székelt, int szomszédos helyet bírták. 1353-ban Várdai János az ardói gyűlésen panaszképpen előadta, hogy Pál, a tarpai elöljáró más vendéglakosokkal Márok helységre erőszakosan tört, és ott Várdai János 20 sertését részint megsebesítette, részint megölte, s egyéb termést elhurcolt, mi ellen tiltakozott. Az 1422. évi határjárási okmányban határpontul említtetik: Kenderáztató, Nagyerdő, Béke határszeg, Kismező és Kisliget. A távolság egyik ponttól a másikhoz egy vagy két nyíllövésnyire való kifejezéssel állapíttatott meg. 1551-ben igazíttatta a határt Kisvárdai Mihály Márokra nézve Papi és Surány felől Surányi Miklós és János ellenében, mely alkalommal, midőn a működő bizottság a Hete, Fejércse és Márok közötti hármas dombhoz ért, a surányiak ellenmondottak, később azonban barátságosan kiegyeztek. A határpont kezdődött a Zypa folyónál, hol az északi oldalánál Nábrádi András Rekesz nevű rétjén határdomb emeltetett; innen a Határút felé tartatván az irányt, Mon mulató nevű réten át Papi helység végén két halom rakatott, innen Ér, másképp Láp folyó s amellett átvonuló Közúton észak felé menve Micz patak, Pázmán földe (másképp Pázmán rekettye) nevű mocsáros helyre ért; majd Márok és Surány közt a Holmitcz, másképp Kenderáztatóhoz s tovább a Surányról Tarpa felé vezető úton jött a bizottság, hol Bede Antal Rekez nevű kaszálója volt; innen elérte a határutat, Nyárast, Biskehatárszeget, Egerchye nevű tért, hol egy erdőben Surány és Márok határa volt; majd Tamáspatakára, Kisliget patakán túl a Zypa folyónál a határvonalat bevégezte. 1556-ban az átvonult tatárok a két helységet elpusztították. 1796-ban a harcok és vészek által elnéptelenített Márokpapiban Besenyei György, akkori megyei másodalispán, Zemplén megyéből, Varannó környékéről tót lakosokat telepített, kiknek utódai azóta teljesen megmagyarosodtak. Az e tájon elnyúló Tiszahát és Tóhát lakói a protestantizmus fejlődésekor az új hittant jókor elfogadván, a márokpapi reformátusok is a maguk részére elfoglalták a helybeli r. k. templomot. Ennek a falai kívül-belül halmozva voltak egykor festményekkel s gót feliratokkal, 1775-ben azonban bevakoltatott s utóbb be is meszeltetett anélkül, hogy lejegyeztettek volna. Minthogy Márokot Papitól csak egy lépésnyi határvonal választja el, az 1645. évig Papi leányegyháza volt Mároknak, akkor azonban egyesülvén, egy anyagyülekezetté vált. A ref. Paplak területét a közvélemény szerint 1668-ban a Maróti családfő ajándékozta, melyen akkor, valamint 1758-ban új lak építtetett.
Nevezetességei: református templom, fa harangtorony, hét kopjafa, római katolikus templom